A Magyar Olimpiai Bizottság a „MOB Nők Sportjáért” elismerésben részesítette Bárfy Ágnest, a magyar női labdarúgás hőskorának kiemelkedő tudású labdarúgóját. A kitüntetést Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke és Deutsch Tamás, a MOB alelnöke adta át a sportembernek szombaton a MOB Kongresszusi Központban megtartott Közgyűlésén.

Bárfy Antalnak, a legendás Honvéd, később a Vasas korábbi játékosának, majd edzőjének lánya, 1970-től a Vasasban, majd a Magyar Kábel csapatában sajátította el a labdarúgás alapjait. Felnőtt pályafutása során az ÁÉSZ Spartacus, később a Renova játékosa volt, 12-szeres magyar bajnok, kupagyőztes és Szuperkupa-győztes. Bárfy Ágnes pályára lépett a magyar női labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésén 1985. április 9-én, Siófokon az NSZK ellen 1–0-ra megnyert találkozón. Ezt követően 1985 és 1996 között még 74 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 15 gólt szerzett.

– Hatéves koromtól mindig apukám mellett voltam. Ő ekkor a Vasasnál dolgozott én pedig mentem vele az edzésekre a serdülő és ifi fiúkhoz. Aztán 10-11 éves voltam, amikor írtam a Képes Sportba, hogy hol focizhatnak a lányok? Ezzel egy időben toborzót hirdetett a Vasas, így inkább az ismerős terepet választottam. Itt, a lányok között az egyik legfiatalabb voltam, hiszen nem voltak még korosztályok, de rögtön a felnőttek közé kerültem – kezdte korának ikonikus játékosa, Bárfy Ágnes, az mlsz.hu-nak adott interjút.

A ’71-es indulás után néhány évvel megszűnt a Vasas női csapata, innen a Magyar Kábel, majd a Spartacus együtteséhez került, végül a Renovában fejezte be pályafutását 1994-ben. Közben a válogatottban is pályára lépett, ott volt az NSZK ellen, a magyar keret első hivatalos mérkőzésén is.

– Budapest válogatott néven korábban játszottunk Olaszországban és Csehszlovákia ellen is. Az NSZK-t Siófokon fogadtuk, emlékszem, nagyon hideg volt a Balaton-parton áprilisban, és nagyon be voltunk ijedve. Végül minden összeállt, a szerencse és az akarat, és sikerült nyernünk.

Ezekből az évekből két válogatott mezt is őriz Bárfy Ágnes, egyet Svájc, egyet Norvégia ellen viselt. Hívták külföldi klubok is, mehetett volna Svédországba, szerződtette volna az AC Milan és a Bayern München is, az átigazolás azonban mindhárom alkalommal meghiúsult.

– Semmit nem bánok, semmin nem változtatnék a karrieremben. Ha most lennék fiatal, talán már elmennék, de nem bánom, hogy abban az időben itthon maradtam.

Nem csak a lehetőségek terén, de az elfogadottság tekintetében is rengeteget fejlődött a hazai női labdarúgás. Mikor először összeállt a magyar válogatott, még maximum két napot töltöttek együtt a játékosok az edzőtáborban, azt is munkahelyi szabadságuk rovására; felszerelésként a fiúk „levetett” mezeit viselték.

– A különbség ég és föld az akkori és a mostani lehetőségek, körülmények között. A generációnk megharcolt a női futball jövőjéért. Mindeközben igazi barátságok szövődtek, nem számít, hogy a pályán ellenfelek voltunk, még ma is bármivel felhívhatjuk egymást, számíthatunk a másikra.

A valaha volt legjobb magyar női futballistának tartott Bárfy Ágnes úgy véli, minden klubban rengeteg egyéniség futballozott az ő korában. Legjobban talán egyik legkedvesebb barátjával, Lojd Zsuzsával szeretett együtt játszani, a válogatottban pedig Lovász Gyöngyivel, akit nagyon intelligens labdarúgónak tart. Az ellenfelek közül pedig Kerekes Anikót a László Kórház játékosát emelte ki, aki nagyon komoly riválisa volt. De a jelenkor női válogatottját is követi, sőt ha teheti a Telkiben rendezett mérkőzésekre ki is látogat egykori sporttársaival együtt

– Nem cserélnék a mai női labdarúgókkal, számomra úgy volt kerek a világ. A foci mellett elvégeztem az építőipari főiskolát, azóta is forgalomtechnikai munkát végzek. Nő létemre, már fiatalon vezető beosztásba kerültem. Itt is meg kellett küzdenem az elfogadásért, de nem volt gondom ezzel, hiszen ezt már a futballban is megtanultam. Nyugdíjas vagyok, de még dolgozom a szakmámban. És álmomban gyakran még mindig a játékot szervezem…