Bő negyedszázados történetet elevenítünk fel a magyar női labdarúgás hőskorából. A „főszereplő” a szakág egyetlen százszázalékos bajnokcsapata, az 1993-1994-es szezont megnyerő Tüvati-László Kórház SC. Látjuk majd, hogy a kilencvenes évek magyar vadkapitalizmusa a női futballban is produkált elképesztő feltételeket, gyakorlatilag hivatásos játékosokkal, magas edzésszámmal, diatetikussal, pszichológussal. Más kérdés, hogy a főhősök visszaemlékezése szerint a legfőbb támogató néha megkérdezte, megnyerheti-e a László ezzel a csapattal az olimpiát…

1993 áprilisában követte tett azt a már korábban megfogant gondolatot, hogy a nemzetközi mezőny elitjével is pariban levő, de az ottani „Crème de la crème” csapatai közé betörni nem tudó magyar nagyágyúkból meg kellene egyet erősíteni ahhoz, hogy az azután „kvázi válogatottként” nemzetközi sikereket is elérjen.

Indokolta az elképzelést, hogy a rendszerváltoztatást követő évek sportjába egyre jobban beleharapó finanszírozási problémák a női labdarúgást sem kímélték. A Tüvati például hiába állt tavasszal biztos lábú támaszként előbb a Femina, majd nem sokkal később a Ferencvárosi László Kórház mellé is, hamar kiderült, hogy a vagyonvédelmi, biztonságtechnikai cég által nyújtott támogatás bőséges ugyan, de igazából csak egyetlen klub számára képes az irigyelt feltételrendszert biztosítani. A „csata” győztese a László Kórház lett és a Femina számos kiváló játékosa is követte Teschner Emilt a Vágóhíd utcába.

Aligha volt a szezon előtt olyan szakértő, aki ne értett volna egyet azzal, hogy az 1993-1994-es bajnokság aranyérméért folyó harc így már csak kétesélyes. A címvédő Renova Spartacus, és a megerősített Tüvati-László Kórház mellett, a szó szoros értelmében sem rúghatott labdába más. Az erőviszonyokat a Nemzeti Sportnak nyilatkozó Bencsik László, a Renova edzője foglalta össze a legpontosabban: „Úgy vélem, hogy idén valóban csak az említett két csapat esélyes a bajnoki cím elnyerésére. Ám ez nem jelenti egyszersmind a mások feltétlen gyengülését, hiszen a táblázaton bennünket követők, a helyezésre pályázók száma emelkedett. Már nem csak a Femina, de a Pécsi Fortuna BAT, az Eger és Szolnok is pozíciót követel magának. És különösen vidéken sok tehetséges kislány bontogatja szárnyait”.

A Renova Spartacus és a Tüvati-László Kórház fej-fej mellett haladva, magabiztosan – sőt, helyenként nagy gólkülönbségű győzelmeket aratva – gyűjtögette pontjait. Mindkét favorit hibátlanul menetelve, pontveszteség nélkül jutott el az ősz rangadójához, a bajnok és a trónkövetelő novemberi összecsapásáig.

Senkinek, szemernyi kétsége sem lehetett afelől, hogy a bajnoki aranyéremről kettejük egymás elleni mérlege dönt majd, ha csak valami egészen váratlan fel nem borítja a papírformát.

A szupermeccs – azonban elmaradt. November 13-án – ha nem is pénteken, hanem szombaton – fehér hópaplan borította be a fővárost, és az ország nagy részét. A Kőér utcában, a Szpari pályáján sem lehetett meccset rendezni – mint ahogy a férfi élvonalban is maradt el mérkőzés –, pedig a vendég Tüvati-László Kórház a főtámogató vastag erszényének köszönhetően olyan feltételek között készült fel a mérkőzésre, amelyek nem csak a kilencvenes évek magyar női futballjában számítottak extrának – ma is azok lennének.

„Közel egy hónapja gondolataink már a Renova elleni mérkőzésen jártak. Heti öt edzéssel készültünk az összecsapásra, s a legutolsó héten még erre is rátettünk egy lapáttal. Szerdától a csapat összetartáson volt a Vegyész utcában. Ez azt jelenti, hogy a csapat tagjait kikértük a munkahelyekről és az iskolákból és beköltöztünk a Csőszer sporttelepén lévő szállóba. Napi két edzéssel készültünk a mérkőzésre. Az étrendet – egy nap négyszer étkeztünk –, doktor Budai László orvos tanácsai alapján állítottuk össze, amelynek lényege, hogy zöldeket ettünk, vagyis sok gyümölcsöt, zöldséget, vitaminokat, fehérjéket és szénhidrátokat. Az összetartáson jelen volt doktor Tóth Zoltán pszichológus is, aki foglalkozásokat tartott a lányoknak. A mérkőzésre a László Kórház Baráti Köre szállított ki bennünket. Másfél órás taktikai értekezlet volt az öltözőben, annak ellenére, hogy látni lehetett, ma több esély van a hóemberépítő verseny megrendezésére, mint a bajnoki mérkőzés lejátszására. Miközben a játékvezető a pálya használhatóságáról győződött meg, én még annyi sápadtarcú indiánt nem láttam, mint ahogyan a renovások ránk meresztgették szemeiket. Gondolom, hallhattak felkészülésünkről, s valószínűleg egy kicsit meg is ijedhettek. Biztosra veszem, hogy két góllal legyőztük volna a kék-sárgákat. A játékosok bioritmusa éppen erre a találkozóra volt, beszabályozva” – nyilatkozta Magyari László, a ferencvárosiak edzője a sportnapilapnak azután, hogy kiderült, elmarad a szuperderbi.

A következő napok, hetek kellemetlen időjárása döntötte el, hogy nem csak a két hibátlan csapat meccsét, de ezen kívül, még jó néhány találkozót, nem is lehet már a téli szünet előtt lejátszani, azokat a következő év elejére kell halasztani. Így fordulhatott elő, hogy a (csonka) őszi szezon zárásakor két százszázalékos mérleggel rendelkező csapat állt a tabella élén: a 18 pontos Renova Spartacus, és a 16 pontos (értelemszerűen eggyel kevesebb mérkőzést játszott) Tüvati-László Kórház. A két nagyágyú mögött a 11 pontos Szolnok, és a nyolc mérkőzésen 10 pontot szerzett Femina’93 következett.

Az 1994 tavaszán folytatódott bajnokság következő, fontos dátuma március 19-e: nem a szezon megkezdése előtt, hanem több fordulót lejátszva pótolták a novemberi havazás miatt elhalasztott szuperderbit. A 11-11 meccs után, még továbbra is egyaránt százszázalékos csapatok csatáját idegenben, a Kőér utcában is a „László” nyerte meg, de „csak” 2-1-re, nem a korábban Magyari László által jósolt több góllal.

A 400 néző előtt játszott, jelentős érdeklődést kiváltó meccsen a Kiss Lászlónét faképnél hagyó Paraoánu Arankáé volt az első helyzet, de ez még kimaradt. A félidő közepén viszont Schumi Dorottya büntetőjéből előnyt szerzett a Bauerné – Kalocsai – Tóth J., Mester, Molnár – Schumi, Stefán (Sebestyén), Pribéli – Paraoánu, Kovacseva, Szarka összeállításban játszó vendégcsapat, ám a zöldek nem sokáig örülhettek: Fülöp Beáta a középkezdést követő támadásból egyenlíteni tudott.

A fordulás után nem sokkal, a mezőny legjobbja, Mester Kata Olympia ismét a Tüvati-László Kórház gárdáját juttatta előnyhöz, és a hátralevő 40 percben a Renovának (Téglási – Kissné – Dsubák, Szepesházy, Jankó – Horváth K., Papp, Bárfy – Bajkó, Fülöp, Oláh, helyette Tóth B.) már nem sikerült újabb gólt szereznie.

Miután a Renova Spartacus és a Tüvati-László Kórház I a folytatásban is százszázalékos maradt valamennyi más ellenfelével szemben, a két csapat júniusi, második összecsapása afféle bajnoki döntőnek is beillett.

A tabella élén kétpontos előnnyel álló Tüvati-László Kórház június elején – 500 néző előtt – Angyalföldön, a Bodor utcai Erdért-pályán fogadta vetélytársát.  

Miután a bajnoki kiírás szerint pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény rangsorolt, a képlet viszonylag egyszerűen leírható: a Renovának egy gólosnál nagyobb különbséggel kellett nyernie ahhoz, hogy megvédje bajnoki címét.

A később a férfi NB I-ben is szerepet kapó, sőt a FIFA-keretbe is bekerült Saskőy Szabolcs játékvezető sípjelére a hazaiak Bauerné – Kalocsai – Tóth J., Mester, Molnár – Schumi, Stefán, Sebestyén, Pribéli – Paraoánu, Kovacseva (a hajrában Sebestyén helyett Milassin, Kovacseva helyett pedig Komáromi állt be) összeállításban, a vendégcsapat pedig Téglási – Kissné – Horváth T., Judik, Jankó – Bárfy, Papp, Horváth K. – Bajkó, Fülöp, Oláh tizeneggyel (Jankót Dsubák váltotta a 61. percben, Bárfy Ágnes helyére Tóth Beatrix állt be a 74. percben) kezdték a meccset, amely azután felettébb viharossá vált…

Oláh Eszter a 20. percben a Renovát juttatta előnyhöz, és Pribéli ugyan egyenlített, de Bajkó góljával a szünetben a vendégek álltak jobban – ha úgy tetszik, Bencsik László csapata „kiegyenlítette” a márciusi meccsen szerzett hátrányát, de összességében még nem állt jobban, mint a Tüvati-László Kórház.

Schumi Dorottya a fordulás utáni második támadásból egyenlített (2-2), ezzel megint nehéz helyzetbe került a Renova.  Az 50. percben Kalocsainál és Bajkónál elszakadt a cérna, összekaptak, mindkettőjüket kiállította Saskőy. Négy perccel később az akkor még csatárnak számító Paraoánu Aranka góljával már 3-2-re vezetett a László, de nem sokkal később – Molnár Anikó kiállítása miatt – emberelőnybe került, újabb esélyt kapott a Renova Spartacus.

Nem tudott élni vele… A jól játszó Schumi lőtt újabb gólt, már 4-2-re vezetett a listavezető, ezzel alighanem eldőlt, hogy a zöld-fehéreké lesz az aranyérem. Különösen azután, hogy Oláh Eszter is piros lapot kapott, és kiegyenlítődött a létszám. Az 5-2-es végeredményt Efroszina Kovacseva gólja állította be, a 85. percben.

A Tüvati-László Kórház megnyerte az aranyérmet, sőt a magyar női futball mindmáig egyetlen százszázalékos teljesítménnyel aranyérmet szerző csapata lett. (Összehasonlításként: a férfi élvonalnak is egyetlen százszázalékos bajnoka van, az 1931-1932-es Ferencváros. Az 1993-1994-es bajnoki évben, a magyar labdarúgásban egyetlen „hibátlan” bajnok volt még, a Komárom-Esztergom megyei I. osztályt megnyerő, nyergesújfalui Magyar Viscosa SE.)

Teschner Emil a bajnokság közben, majd a záróra után is többször nyilatkozott a csapatról, az „új” László Kórházról. A szakosztályvezető rendre azt emelte ki, hogy – tekintettel arra is, hogy az előző szezonban a csapat rosszabb gólkülönbsége miatt nem tudott aranyérmet nyerni – Magyari Lászlóval elsősorban a csatárjáték megerősítésére, korszerű, támadó szellemű futballt játszó csapat kialakítására törekedtek. („Ennek szellemében” felettébb érdekes Teschnernek a bajnoki rajt előtt, a sportnapilapban megjelent nyilatkozata, amelyben „panaszkodva” határozta meg a célokat: „A női labdarúgás is – sajnos – igényli már a keményebb, gyorsabb és taktikusabb játékot. Ezeknek megfelelően kívánom csapatom játékát formálni”.)

Kétségtelen, a Tüvati-László Kórház első csapatának támadójátékára senkinek sem lehetett panasza. A zöld-fehérek 164 gólt lőttek a szezonban, ez elképesztő mutató. Ha a végeredményből kivesszük a Patent-Ciklámen elleni tavaszi meccset (3-0), amelyre a győriek nem utaztak Budapestre, hajszálpontosan hétgólos meccsenkénti átlag!

De, a bajnokságra egyébként is jellemző volt a csatárok eredményessége. A gólkirálynő koronája a 44 gólt szerző, renovás Fülöp Beáta fejére került, mögötte Bökk Katalin, a Femina’93 játékosa következett 39 találattal, a „bronzcipős” pedig a László házi gólkirálya, a tavasszal krónikus sérüléssel bajlódó Szarka Éva lett, 38-cal.

A három dobogós három ászának eredményessége önmagában is parádés, ám talán a bajnokság gólgazdagságáról még ennél is többet mond, hogy összesen kilenc (!) játékos (az említett trió mellett a Lászlóból a partiumi Stefán Krisztina 23, Mester Kata Olympia 21, és Efroszina Kovacseva 20, a Pécsi Fortuna-BAT-ból Arnold Anita 22, az Egri Freddy-Lendületből Szabó Ilona 30, a Szegedi Boszorkányokból Doina Rus 24 találattal) szerzett 20, vagy annál több gólt.

Aranykor volt ez, úton a „Crème de la crème” felé…