Azt talán minden, a női labdarúgás eseményeit követő szurkoló tudja, hogy a világbajnoki selejtező-sorozatban az ukránokat a 3., a mieinket pedig a 4. kalapból sorsolta az UEFA. Az is sokak számára ismert, hogy a két csapat között tizenhárom hely van a FIFA Világranglistáján. (Természetesen, a csak az UEFA tagállamait lajstromozó listán – és azért az európai selejtezőben ez a relevánsabb – kevesebbel, csak öt hellyel vagyunk hátrébb, az ukránok mögött Írország, Wales, Románia és Szerbia következik, majd mi jövünk.)

Arra viszont már kevesebben emlékeznek talán, hogy Ukrajna kifejezetten mumusunknak számít. A két ország válogatottja 1995-ben találkozott először, Debrecenben. Az Oláh Gábor utcai stadionban a válogatottunk első éveinek jó néhány ászát, Kiss Lászlónét, Tóth Juditot, Kern Editet, illetve a fiatalabbak közül Mester Kata Olympiát, Főfai Tímeát, Fülöp Beát, Nagy Tündét, Paraoánu Arankát is felvonultató csapatunk nem bírt Zincsenkóékkal és „csak” döntetlent játszott. A folytatásban sem lett sokkal jobb a mérlegünk, az eddig lejátszott nyolc mérkőzés közül csak egyszer nyertünk – 2016-ban Markó Edina csapata 4–0-ra győzött a Kijev melletti Boriszpilben az akkor sokkal esélyesebbnek számító ukránok ellen. Kifejezetten fájdalmas emlékünk a 2017 november 27-én, Balmazújvárosban játszott találkozó, amelyet Darja Apanascsenko, a 94. percben lőtt góljával nyertek meg 1–0-ra az ukránok.

A 36 éves Apanascsenko, az ukrán futball 30 éves történetének legjobb női játékosa Kisvárdán is ott lehet majd a pályán, mint ahogy ott lesz vele jó néhány klubtársa a Női Bajnokok Ligája csoportkörében szereplő WFC Harkiv (Zsitlobud-1)-ből.

Az ukrán csapat keretébe hét játékost (Ljubov Smatko, Anna Petrik, Olga Baszanszka, Irina Kocsnyova, Julia Sevcsuk, Darja Apanascsenko, Olga Ovdijcsuk) ad a bajnokcsapat. Ők azok, akik a Női Bajnokok Ligája csoportkörében már 4 pontot szereztek, valamennyit az izlandi bajnok Breidablik ellen.

A 2023-es világbajnokság selejtezőiben az ukrán csapat a miénknél eggyel kevesebb, csak három mérkőzést játszott. Nem indultak igazán jól, bár a pontokat a papírforma szerint gyűjtötték, vagy nem gyűjtötték (két hazai mérkőzésükön legyőzték a Feröer-szigeteket, illetve kikaptak a spanyoloktól), a gólkülönbség minden esetben rosszabb volt, mint amira előzetesen számítottak.

Ez indokolhatta, hogy november elején egy huszárvágással megvált a szövetség Natalja Zincsenko szövetségi kapitánytól (ő egyébként ugyanúgy óriási legendájuk, mint Apanascsenko), a helyére pedig igazi nagyágyút igazoltak: a Barcelonával Női Bajnokok Ligáját nyert spanyol Lluis Cortest.

Cortesszel a kispadon, kifejezetten jól játszott az ukrán csapat pénteken, Glasgow-ban. Rokszolana Kravcsuk góljával szinte a lefújás előtti pillanatig vezettek, akkor szereztek gólt a skótok, ugyanúgy, mint ellenünk. Gólja ellenére, nem Kravcsuk volt a mérkőzés legjobbja, a brit újságírók az ukrán csapat négy „védhetetlen labdát” hárító kapusát, Darina Bondarcsukot találták a legkiválóbbnak.

Kedden este meglátjuk őket. Nem számíthatunk könnyű mérkőzésre, de éppen a mi, glasgow-i mérkőzésünk, a „majdnem döntetlenünk” mutatja, a csapat képes lehet a jó eredményre, a bravúrra.