A hétvégi nemzetközi körképünkből sajnos lassan fél éve hiányzik Csiki Anna, aki novemberben, klubja, a svéd BK Häcken utolsó edzésén szenvedett keresztszalag-szakadást. Karácsonykor megműtötték, azóta Göteborgban rehabilitál, bízva abban, hogy minél hamarabb, akár már az őszi Női Nemzetek Ligája csoportkör hajrájára visszatérhet. Válogatott középpályásunkat a rehabilitációjáról kérdeztük, valamint arról, mit gondol, miért szenved még a korábbinál is lényegesen több női labdarúgó súlyos sérülést.

– A „Hogy vagy?” általános kérdés, köszöntésféle, amire az ember nem is mindig vár választ. A te esetedben viszont abszolút helyénvaló és tényleg érdekes.

+ Köszönöm szépen. Öt hónap telt el a műtétem óta, ez az időszak alatt voltak könnyebb és nehezebb, de lehet inkább nehezebb és még nehezebb időszakok. Akik maguk is szenvedtek sportolóként súlyos sérülést, talán megerősítik: nem a fizikai fájdalom a legrosszabb, gyakran mentálisan sokkal nehezebb talpon maradni. Hogy mondjak egy példát is: akkor sérültem meg, amikor novemberben, Katarban kezdődött a férfi világbajnokság. Nem is tudtam nézni a meccseket, szinte fizikai fájdalmat okozott nézni a párharcokat, a földön maradó játékosokat. De ez azért kezelhető, utána decemberben megműtöttek, a klub ragaszkodott hozzá, hogy itt Göteborgban kerüljön sor a beavatkozásra, azután pedig egy speciális, a korábbiaktól eltérő rehabilitációt kezdtünk meg. Kocogni még nem tudok, gépezek egyelőre, az a vicces, hogy több időt töltök edzésekkel, mintha egészséges lennék. Nagyon fegyelmezett és elszánt vagyok, rajtam semmi sem fog múlni ahhoz, hogy minél előbb és minél jobb állapotban térhessek vissza.

– Sajnos, a te példád, a sérülésed egyáltalán nem egyedi. A Női Bajnokok Ligájában szerepelt Arsenal fél év alatt négy világsztárját veszítette el keresztszalag-szakadás miatt, mindannyian emlékszünk Marozsán Dzsenifer, a francia Marie-Antoinette Katoto, vagy Alexia Putellas sérülésére, a napokban pedig az amerikai-brazil Catarina Macario jelentette be, nem lesz ott a nyári világbajnokságon, nem épült fel teljesen a keresztszalag-operációja után. Te mit gondolsz – kizárt, hogy nem agyaltál rajta órákon, napokon, heteken át – miért van ennyi sérülés a női futballban?

+ Biztosat néhány szóban aligha mondhat bárki, de én azt gondolom, éppen azért, mert sokat kerestem a választ, kialakult bennem egy határozott vélemény.

– Azért érdekes, amit mondasz, mert én egy okot nem tudnék mondani. Négyet találtam, a női test, elsősorban a csípő és a medence a férfiakétől eltérő felépítését, ehhez kapcsolódva a nem a női testhez idomuló cipőket, a premenstruációs és menstruációs ciklust, valamint a terhelést.

+ Biztos, hogy ezeknek mind van szerepe a sérülések óriási számában, de én azért kiemelnék egyet. A terhelést. Sokat gondolkodtam rajta, vizsgáltam a számokat, statisztikákat és arra jutottam, a korábbinál jóval nagyobb terhelés a „felelős” azért, hogy elszakadt a keresztszalagom.

– Tudod ezt valamennyire konkretizálni, számokkal alátámasztani?

+ Persze. 2021-ben 25, 2022-ben 45 mérkőzésen léptem pályára és ezek mind svéd bajnoki-, vagy kupamérkőzések, Női bajnokok Ligája-meccsek, válogatott találkozók voltak, jelentős terheléssel. Még nagyobb a kontraszt, ha nem a mérkőzések számát, hanem a játékperceket, az intenzitást, a párharcokat nézem. Itt négyszeres, vagy akár ötszörös a szorzó 2022 javára.