A magyar női labdarúgás oldalának látogatói általában az őszi, tengerentúli versenyidőszakban találkoznak többet az Egyesült Államokban, az ottani egyetemi bajnokságokban futballozó lányokkal. Bár tavasszal ott nem játszanak tétmérkőzéseket, érdemes rájuk pillantani, mi újság „túl az Óperencián”. Róth Rebekával beszélgettünk.

– Decemberben hallottunk legutóbb rólad, akkor azt, hogy a Bulldogok bronzéremmel zárták saját bajnokságukat, az Ivy League-et, és főleg azt, hogy bekerültél a bajnokság álomcsapatába. Az itthon is tudott, hogy tavasszal az NCAA-ban nincsenek bajnoki fordulók. Mit csináltatok január óta, hogyan telt a legutóbbi szűk félév?  

+ Január közepén kezdődött a második félév az egyetemen és ilyenkor az edzések is folytatódnak. A tavaszi szezonban is ugyanúgy edzünk, mint ősszel, csak bajnoki meccsek nélkül. Egyrészt ilyenkor tanuljuk meg és gyakoroljuk az új játékelemeket, a jövő évi taktikai repertoárt – van néhány edzőmeccs tavasszal is, de a nagy létszámú keret miatt minden héten tudunk egész pályán, 11 a 11 ellen is játszani, amit az edzői stáb ki is használ. Másrészt az edzések hangsúlyai máshol vannak: a fizikális fejlesztés nagyobb teret kap. Ilyenkor előtérbe kerül az erő- és gyorsaságfejlesztés, amire az őszi szezon feszített tempójában nincs nagyon lehetőség. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetünk a sérülésmegelőzésre is – az utolsó komoly sérülés 15 hónapja volt, azóta csak könnyebb sérültjeinek voltak. A fizikai fejlődést be- és kimeneti tesztekkel monitorozzák. Nagyon motiváló látni magamon a fejlődést, már csak azért is, mert mindenkinek személyre szabott edzésterve van, és minden tesztet személyre szabottan mérnek.

– Hogyan sikerült a tavaszi szezon, és ennek fényében milyen esélyekkel vágnak neki a Bulldogok ősszel a következő bajnokságnak?

+ Nagyon produktív tavaszon vagyunk túl, mind a csapat, mind pedig én nagyon sokat tudtunk előre lépni. Én személy szerint sokat fejlődtem fizikálisan, és játéktudásban is. A mi bajnokságunk, az Ivy League erős bajnokság, közvetlenül a topligák mögött. Ráadásul ez egy nagyon homogén bajnokság, nincs olyan nagy különbség a csapatok játékereje között, így a meccsek általában szorosak és végig küzdelmesek. Mindenkinek minden győzelemért az utolsó percig meg kell harcolnia: az idei szezonban a mérkőzések háromnegyede legfeljebb egygólos különbséggel zárult. Ősszel szeretnénk megnyerni az Ivy League-et és feljutni az NCAA országos főtáblájára. Nem lesz egyszerű dolgunk, de bizakodó vagyok azt a fejlődést látva, amit idén tavasszal mutattunk. Nagyon fontos lesz, hogy nyáron mindenki a megfelelő helyen tudjon tovább fejlődni, hogy augusztusban, amikor újra együtt edz a csapat, még jobbak legyünk.

– A tanítás május közepével befejeződik, és kezdődik a nyári szünidő. Hogyan készülnek a játékosok ebben a 2-3 hónapban?

+ Mindenki otthon, vagy ott, ahol a nyarat tölti, keres magának edzéslehetőséget. Akik az USA-ban maradnak, ők nyári bajnokságokban játszanak. Ott ez egy bevált rendszer, ilyenkor minden egyetemi sportoló a környékbeli csapatban együtt edz és játszik hetente-kéthetente meccseket. Az európaiak általában a korábbi klubcsapatukkal tréningeznek. Én is a Fradival szoktam ilyenkor edzeni. A nyárra is személyre szabott edzéstervet kapunk, hogy fenn tudjuk tartani azt az edzettségi állapotot, amit a tavasz folyamán felépítettünk. Az edzői stáb sokat segít abban, hogy mindenki lehetőség szerint találjon egy csapatot, akikkel a nyár folyamán edzeni tud, és hogy mindannyian a lehető legtöbbet tudjunk a nyár folyamán is játszani. Aztán augusztus elején kezdődik az USA-ban a felkészülés a csapattal. Ilyenkor már mindenki felépítette magát a szezonra, és nem a nulláról kezdjük újra. Ez fontos, mert augusztus végén már kezdődik a bajnokság.

– Mindezt figyelembe véve, mik a terveid a jövőre nézve, hogy tervezed a futballt az egyetem befejezése után?

+ A négy egyetemi év után szeretnék Európába visszatérni és profiként játszani tovább. A cél a német Bundesliga, de más topbajnokságban is szívesen játszanék, mint például az angol Women’s Super League-ben, a spanyol, olasz vagy skandináv első osztályban. Ide akár az NWSL drafton keresztül is vezethet az út, ezért a jelenlegi elképzeléseim szerint azt mindenképpen megpróbálom majd. Az erősebb amerikai egyetemi ligákban edződött játékosok jól megállják a helyüket ezen a szinten is, gondoljunk csak Németh Hannára, vagy Kaján Zsanettre. Ők már bejárták ezt az utat, és én is hozzájuk hasonlóan szeretném folytatni a karrieremet. Mindezek mellett továbbra is nagy célom, hogy bekerüljek a felnőtt válogatottba is.